Gyerekkorom óta teniszezem – voltam versenyző, voltam sérült, más sportot is űztem, volt több egyéb kényszerszünet az elmúlt 40 évben, de a játék zsenialitása miatt minden alkalom, amikor a klub felé megyek a hetem egyik legjobb pillanata.

Sport, tehát mozgás, ez a legfontosabb, de sokkal több ennél, filozófiai megközelítésén egyre többet gondolkodom: végigjátszom az életem és még egyszer sem volt két egyforma labdamenet, sőt ütés sem, ez szinte felfoghatatlan változatosság!

Közben erőnléti, taktikai, mentális feladatok végtelen kihívása, szerintem csoda, pedig hétköznapi, elérhető, megélhető.

Tanulok belőle minden alkalommal, tiszta élmény, ha nehéz az élet, akkor a legjobb felülemelkedés, ha jókedv van és flow, akkor még inkább kijön a lépés, saját magam vagyok a mérce, tanít minden percében önismeretre, figyelemre, koncentrációra.

Zseniális játék – vagy szenvedély – tudás.