A tavalyi év sem volt egyszerű, az idei sem az, most, hogy kezdődik a nyár és tervezem a pihenés, kikapcsolódás fázisait, elgondolkoztam, hogy mi volt év közben a legjobb töltődés, kimozdulás, flow, amivel a sok feladat (nehezek is) után feltöltődtem, regenerálódtam. A fejvadász munkanapja mindig izgalmas: tanulunk, szerepelünk, vizsgázunk, persze nem a Shakespeare-i értelemben, de ha az ember a „soft” oldalon dolgozik (és a legtöbb tanácsadó ilyen), az IQ – EQ játékterében biztosan nem volt még két egyforma napja!

Nekem a színházi esték adták a legtöbbet, különösen a Katona József Színház, aminek idei repertoárja külön – külön is nagyerejű előadásokat hozott, visszatekintve rendkívülieket. A fiatal tehetségek a színészi és a rendezői vagy írói – dramaturg vonalon parádésan dolgoztak, a színház klasszikus gárdája pedig hozta az imponálóan magas szintet, elvarázsolták a nézőt esténként.

Az volt az alapélményem, hogy döbbenetesen hitelesek, nem is játék ez, amit nézek, nem egy előadás, hanem az élet kis- és nagybetűs pillanatai, úgy ahogy annak mindig történnie kéne: egyértelműen, tisztán, hol csendesen, hol ordítva, egy mozdulat finomsága, egy pillanat gesztusa, az élet maga.

Mindenkinek ajánlom, hogy nyár végén naptárral a kézben csapjon le a hozzáférhető jegyekre a következő előadásokra: Magányos emberek, Lear Király, A kaukázusi krétakör, EMBTRAG, Pekingi ősz, Mefisztóland, Extázis, Tíz eszkimó, Káli holtak, Médea, Melancholy Rooms, Isten, haza, család, meg persze a többi is, ahogy lehetséges.

Fejvadászként a tehetséget mindig jó látni, a közelében lenni, érezni és figyelni, vagy dolgozni vele, ami nekem sokszor megadatott már.

A néző más – az élményt viszi haza a színházból, de szerintem, ha még fél év után, júniusban is ott a fejében a kép, a hangulat, az inkább varázslat, mint a Shakespeare dráma!